nova rock 2008

nem akartam erre a fesztiválra elmenni. nagyon nem. amikor kiderült, h lesz rage európában is, úgy volt, hogy két barátommal elrepcsizünk Berlinbe és ott nézzük meg, önálló koncert, végtére csak kicsivel jött volna ki drágábban, mert oda csak 50 juró volt a jegy, ide meg 107 (mert csak 3 napost lehetett), a maradékból meg a fapados oda-vissza vitt volna. végülis mire jegyrendelésre került a sor, már elfogytak a berlinire, úgyhogy maradt a nova, mivel életem egyetlen igazán kedvenc zenekarát, ha már így összeálltak újra, mindenképpen látni/hallani kell élőben, ugye.

úgy volt, h többen megyünk, a kezdeti stádiumban még két autóról beszéltünk, aztán két héttel előtte az az egy autó is egyszemélyesre apadt. szóval szombaton bevágtam a nagy zöld matracot a fehér skodába, mégse sátrazni kelljen esőben, hidegben és nekivágtam egyedül. igazából csak azért mentem előbb, h kicsit kiismerhessem a helyet, meg ha már megvetették velem a 3 napos jegyüket, valamenyire kihasználjam azt is.

határon átérés, rögtön balra el, ott kb. 500 m és már el is értem a parkolót, ahova betereltek és leállítottak a lehető legmesszebre eső ponton (lásd: térkép, 1. parkolóhely), ahonnan a naccínpad is csak egy kis messzi pöttynek tűnt. közli itten a sárgakabátos, h tökre nincs értelme közelebb mennem, mert talán innen úgy látszik, de valójában nincsenek szabad helyek, mind fel van töltve. persze miért is ne hittem volna neki, szépen összeszedelőzködtem, és elindultam befelé. kb 2 perc séta után látom, h még itt közelebb is bőven akad elég parkolóhely, szóval vissza a kocsihoz és irány közelebb, már amennyire tudtam (2. parkolóhely). ezzel az 500 méterrel még mindig nem sokat tudtam spórolni, mert innen a bejárat még mindig 20 percnyi laza vagy 15 percnyi intenzív sétával volt elérhető... (a térképpel kapcsolatban annyit, h a valóságban nagyon nem így, ilyen arányokban voltak a dolgok...)



bent:

igazából itt kétféle bent van, az egyik a sátrazós terület, ahova mindent bevihetsz, egy hektó sört is, ha bírod (néhányan bírták), a másik a koncertes (party zone). karszalagot csak itt néznek, beléptető kapuk, motozás. ide már nem hozhatsz be semmi kaját, piát, vedd meg bent duplaáron. (kívül a sör 2,5 juró, bent 5, de ebből 1 a pohár betéti díja, szóval a következő sörödet 4-ért kapod, elég baráti, nem? szóval annyiért, amennyiért 5 doboz heinekent vettem a győri tecsóban, a fesztiválon kaphattam volna 4 decit. szupi...)

aki azt meri mondani, h a sziget így szar, meg úgy szar, meg h por van, meg kosz, annak elrettentésül mondom, itt már a második napon olyan szutyok és kosztenger volt mindenütt, mintha a szigetet egyáltalán nem takarítanák egy hétig. meg maga a környezet, a novarock ténylegesen egy bazi szántóföld közepén fekszik, nincsenek fák, csak mindenfelé a puszta, nincsenek viszonyítási pontok, csak a két színpad, meg velük szemben a bungee jumpingos daruk. ennyi. mindamellett itt is rengeteget kell gyalogolni két pont között, sőt a szervezők még arra is ügyeltek, hogy jókora kerülőutakat kelljen megtenned. példaképp, bejutás: elmész a bejáratig, ott oldalt bemész a sátras területre, itt visszafordulsz és a kerítés immáron másik oldalán megteszed ugyanezt az utat visszafelé, így jutsz el a színpados terület beléptetőjéhez. mindez a "kis" kerülő nélkül megvolna 5 perc alatt, de így tart vagy 15 percig. szupi, főleg a tűző napon. (piros nyíllal továbbrajzoltam ezt a kis szolid útvonalat)

azért némi előnyök is vannak, például, hogy a fesztivál ténylegesen a magyar határon fekszik, szóval volt magyar térerő, így nem volt gáz a telefonálással. találkoztam egy "szintén rage hívő" gitáros sráccal, akit még korábban ismertem meg egy ratm fórumon, szóval vele közösen felfedeztük a helyet, miután ledobtam a sátrában a cuccomat. két bazinagy színpad van, a kék és a piros. lényegében azonosak, talán a kék egy csöppet nagyobb és talán ott vannak a kommerszebb előadók, a kevésbé rockosak, a piros meg kifejezetten a rock/metál előadóké. szóval elsétáltunk a piroshoz, bad religion. igazán jól esett hallani a régi klasszikusokat, köztük a 21st century digital boy-t meg a punk rock song-ot (szerencsére nem németül). valahol ők is régi kedvenceim. igazából ez a koncert volt az, ami először kiszakított wbből a "mi a szart keresek én itt???" hangulatból, ami egész eddig rajtam volt... utána a péppé fagyás miatt onnan el, bár utólag sajnálom, h az in flamest kihagytam. nem szerettem volna kockáztatni egy jó kis megfázást, elvégre a holnapi esemény miatt jöttem.

némi kaja, vissza a kocsihoz, gondoltam, mára ennyi elég, persze ott már meggondoltam magam, úgyhogy átöltözés és indulás vissza, pont a the verve elejére. újabb jó pont, szupi kis koncert, Ashcroft bácsinak kedvelem a szólólemezeit is, de így eredeti zenekarával vhogy jobban ütött, kicsit keményebbek. igazán jól szólt a színpad, voltak szólólemezes dalok is, a végén az is, amit a megasztártól loptak. ezek után újabb "kellemes kis" séta vissza, alvás.

másnap reggel ijedten tapasztaltam, h toitoi vagy hasonló egység még a közelben sincs, pedig nagy szükség lett volna rá, úgyhogy gondoltam, bepróbálom, hátha a bejárathoz közelebb is sikerül parkolóhelyet találni. siker. lásd: 3. parkolóhely, csak azt sajnálom, egy nappal előtte miért is nem próbáltam meg, jelentős fölösleges gyaloglásokat spórolhattam volna. irány befelé és akkor már fürdés is. na újabb jó pont, a wc-k is meg a fürdők is klasszisokkal jobbak voltak a nálunk megszokottnál, a wc tiszta, leszámítva a sarat a padlón és még péjpör is van. a fürdőt úgy oldották meg, h egy hatalmas sátrat 3 részre osztottak, két zuhanyos, meg egy fogmosósra. a fiús zuhanyosnál még csak sor sem állt, csak benn, inkább a csajokat sajnáltam, mert nekik valahogy haccor akkora sorbanállás jutott. nekiállok fürdeni, megnyitom a csapot, a para, h alig folyik. na itt tört elő belőlem a szerelési vágy, úgyhogy nekiálltam a csaptelepet darabokra szedni, először csak a zuhanyt, majd a csövet, egészen eljutottam így a falból kifolyó csaphoz, amiból még szintén alig jött valami. arról még leszedtem még egy elemet, akkor láttam, h benne van egy 50 cent (nem, nem a repper, höhh-höhh), belefúrva egy 1 mm-es lyuk. tehát leleményesen így oldották meg, h legyen víznyomás az egész sátorban, még ha egyszerre százan is folyatják, így mindenkinek jut egy kicsi. kiszedtem a "tömítést", hirtelen meg is javult, fejedelmi zuhanyozás

vissza a kocsihoz, punnyadás, F3-ra mentem vissza a skindred-et megfigyelni, igazán ütős volt, kb. azt a zenét játsszák a srácok, mint a nerve korabeli freshfabrik, súlyos, ugrabugrametál. az énekes legalább tízszer leállította a zenekart, h a közönséget basztassa, mindenki táncoljon, aki meg nem, az húzzon innen. a legjobb műsora az volt, középre állt, "-Azt akarom, h csináljatok úgy, mint a Vörös Tenger Mózes előtt!" erre, ahogy intett, kétfelé vált a közönség, jó darabig maradt is, majd a fokozós rész végén összecsapta a kezeit, a két felhergelt oldal meg egymásnak. na az igazán odabaszott, na.

ezek után újabb erőgyűjtés az estére, úgy terveztem, h jó korán odamegyek, h legyen jó helyem, ugyanis itt nem kétfelé osztották a színpad előtti területet, mint a szigeten, hanem volt egy belső rész közvetlenül a színpad előtt, ahova csak korlátozott számban engedték be a népeket, tehát ha megtelt, csak annyi mehetett be, amennyi ki. tehát gondoltam, ha már két előadóval előtte bemegyek, nem lehet gond. a program úgy festett, h 8.00 - kid rock, 9.45 - incubus, 11.30 - rage. szóval a kid rock előtt szerettem volna már bemenni, de valahogy elcsesztem az időt, úgyhogy amikor elindultam a kocsitól, már javában szólt a KR, így kissé paráztam bejutok-e. a para beigazolódott, mert ekkorra a beléptető kapunál már tonnányi ember, úgyhogy némi oldalról támadás, tolakodás. persze így is még legalább százan állnak előttem, na gondolom, akkor ezt buktam, ennyi tuti nem jön ki én meg állhatom végig a színpad oldalát bámulva az incubust. közbe végetér a kid rock (de hogy ez a kid rock mekkora egy fos, amerikában oké, de fura, h európában is sikerük van -ha van, nem tudom-, mert sweet home alabamával, meg metallica riffel haknizni egy déli zászló előtt, közben énekelni, h ám a káóboj, háát... :-/ elég száni), jönnek kifelé jópáran, majd beengednek valamennyit, nyomulás tolakodás, aztán valahogy mégse jutok be. gondoltam, akkor ezt be is buktam, de bizakodok, hátha engednek még be, vagy ha más nem, az incubus után tuti bejutok, legrosszabb esetben innen hallgatom végig az incubust. 15 perc kétségbeesés, majd megint engednek be, ekkor már siker. Halleluja, Bent vagyok.

incubus. Szeretem az inkjubit, nagyon is, kocsiban is sokat hallgatom. de valahogy itt a rédzsre várva nem igazán ütött, súlytalan is volt, mint sörpad mellől kispált nézni, rosszul is, halkan is szólt, az újabbik basszerosuk olyan túl jazzes-futamosan játszik, rossz hangzással, a gitár sem hasít eléggé, a dobos ront, összességében erőtlen. lejönnek 23.15 körül, nem ráadnak, szerencsére.

-----

rage against the machine. kedvenc, legkedvencebb zenekar. ezen és valahol emiatt tanultam basszerozni. biztos mindenkinek van KEDVENC zenekara, ami a legtöbbet jelenti neki, a legtöbben biztos voltatok is már a koncertjén, talán többször is. nekem ez mindeddig nem adatott meg. láttam már sok jó zenekart, amik szintén valamilyen szinten kedvencek, de A Zenekart, a világ legjobb zenekarát még nem (egyszer ugyan játszottak itt a közelben, de akkor, talán 17 évesen nem tudtam elmenni rá. meg a franc gondolta, h azután nem sokkal feloszlanak). utolsó koncertjük megjelent dvd-n, ott eljátszották a freedomot utoljára és lementek a színpadról utoljára... fájó volt nagyon, akárhányszor is láttam.

most meg itt állok, szirénahang, vörös csillag fel, bejönnek az istenek.

"-Good evening, we are rage against the machine from los angeles, california"

atyaúristen. a következő másfél órában élet és halál közt lebegek, néha szó szerint, amekkora túrás volt benn, komolyan küzdés az életért. akkora súly, akkora grúvok, akkora löket, h azt el sem tudjátok képzelni. 120%-ban tökéletes koncert, részleteket meg úgyis felesleges. láttam, hallottam, ott voltam. ez a lényeg.

a legvégén összeölelkeztek négyen, majd kettesével is, mindenki mindenkivel. ennek elég komoly üzenete volt. lesz lemez. lesz.